Ma is hat�rozottan eml�kszem arra a bor�s j�niusi d�lut�nra, amikor az egyik Notre-Dame k�rny�ki kisutc�ban azt a par�nyi �zletet sz�rtam ki, melynek d�szes c�g�r�n a k�vetkez� frapp�ns felirat �llott: „Antiquit�s”. R�gt�n er�s k�sztet�st �reztem, hogy minden egyes centim�tert t�zetesen �tvizsg�ljak a boltban, �gy h�t neki is estem a hatalmas k�nyvhalmaznak. Nem telt el �t perc sem, �s kint eleredt az es�, gondoltam magamban, se eserny�m, a busz is messze van, teh�t meg kell v�rnom, m�g el�ll, vagy legal�bb csillapodik a vihar. �s mire kikeveredtem az �zletb�l, bizony be is esteledett…

Mindig elt�n�d�m azon, vajon mit v�tenek r�gi tulajdonosaiknak azok a k�nyvek, mi�rt ker�lnek az antikv�riumok polc�ra, �s mi�rt nem maradnak csal�don bel�l, hogy azt�n a k�vetkez� gener�ci� is ugyanazzal a tud�sszomjjal essen majd nekik. Biztos, hogy nem a sz�k�s anyagi k�r�lm�nyek viszik r� gazd�j�t, hogy eladja a sz�m�ra m�r csak pap�rk�tegk�nt l�tez� t�rgyat, hiszen eredeti �r�nak j�, ha egytized�t kapja vissza �rte. Nem is a helyhi�ny, hiszen tal�n m�g ezer k�nyv sem foglal el annyi helyet, mint egy BMW. Persze az a fontosabb, hogy legyen minden csal�dtagnak saj�t aut�ja…

A szerencs�tlen�l j�rt k�nyv gazd�ja ink�bb csak megunja, sz�ks�gtelennek �rzi, �s ideges�ti az a t�ny, hogy „k�nyves”polc�n esetleg olyan vesz�lyes dolgok foglalnak helyet, melyben bet�k vannak, mi t�bb, az nem a DVD lej�tsz� haszn�lati utas�t�sa. Ezt m�g jobban feler�s�ti az a t�ny, hogy ebben a mai vil�gban senki sem olvas, egyszer�en kiment a divatb�l. Multiplex, k�belt�v�, internet: t�bb �s k�nyelmesebb sz�rakoz�s kevesebb p�nz�rt. Egyszer� gazdas�gtan.

�s mik�zben ezek a gondolatok motoszk�ltak fejemben a k�nyvek �s a gazd�k meglehet�sen rossz viszony�r�l, egyszer csak kezembe akadt egy nagyon r�gi, kis v�kony k�nyv. Els�re f�zetnek n�ztem volna, de d�szes, patin�s csatja �s megfakult bor�t�ja (tal�n b�bor sz�n� lehetett) egy�rtelm�v� tette sz�momra, hogy egy igen megviselt napl�r�l van sz�. Val�ban. Amint �vatosan les�p�rtem az �vek alatt r�rak�dott port, megpillantottam az �komb�kom, gyerekes bet�kkel �rt c�met:

„Claudia’s Diary”

Egyb�l sz�get �t�tt a fejembe, vajon mit keres egy angol nyelv� k�nyv egy francia antikv�riumban, �s ez csak m�g jobban felkorb�csolta az am�gy is kimer�thetetlen k�v�ncsis�gomat. L�v�n ez egy napl�, k�nny� lesz kital�lnom, milyen r�gi, hiszen el�g csak megkeresnem az els� bejegyz�st. Szinte f�ldbe gy�kerezett a l�bam, amint megl�ttam az 1805-�s �vsz�mot a harmadik oldalon.

Az emberek d�nt� t�bbs�ge ezen a ponton d�nt�tt volna �gy, hogy abbahagyja a napl� olvas�s�t. Ki k�v�ncsi arra, hogy egy k�tsz�z �vvel ezel�tt �lt gyerek hogyan �lte sz�rke h�tk�znapjait… ezt tet�zte m�g az is, hogy a franci�k �szt�n�sen ker�lnek mindent, amihez k�ze lehet egy angolnak. �n viszont nem haboztam, r�gt�n elkezdtem ford�tani a sz�veget, m�r amennyire ez angoltud�somb�l tellett.

„1805. okt�ber 22.: Kedves Napl�m! Erre a napra v�rtam m�r �vek �ta… Louis megvett T�ged nekem […] �gy legal�bb valamivel el tudom �tni ezt a t�m�rdek sok id�t. […] Oly j�l �reztem magam New Orleans-ban. Tudom, hogy minket m�r semmi sem k�t sehova, mik�pp azt Lestat elmondta: nek�nk nincs t�bb� otthon. […] Lestat, a szeg�ny �rd�g, sz�m�ra m�r t�nyleg nincs otthon. Tal�n a pokol […]. Tudom, hogy �desany�m m�r sz�let�sem napj�n elment, m�gis valamif�le honv�gyat �rzek […]”

Egy�tt �reztem szeg�ny kisl�nnyal, biztos egy �jvil�gi �rva lehetett, akit ez a bizonyos Louis �s Lestat mag�val hozott. Lestat val�sz�n�leg m�r szint�n halott.

„1805. okt�ber 26.: M�r egy hete nem ettem. �vekkel ezel�tt m�g magam is �lveztem a t�pl�lkoz�st (Lestat h�vta �gy, szerintem ez t�l ironikus). Minden �jabb kiontott csepp […] csak tov�bb n�veli f�jdalmam. L�tez�sem egyetlen �rtelme Louis kedvesem. Nem �gy szeretem, mintha ap�m lenne, t�bbet �rzek ir�nta. Tudom, hogy � adta AZ AJ�ND�KOT, ez�rt kicsit neheztelek is r�. De mint mondta, nem volt m�s v�laszt�sa, csak �gy menthette meg az �letemet.”

D�bbenten olvastam a sorokat. Egyb�l �reztem, hogy a gyerekes �r�s ellen�re itt egy �retten gondolkod� ember (l�ny?) szavait l�tom. Azt, hogy Claudia �s Louis val�j�ban kicsoda, a k�vetkez� bejegyz�sb�l �rtettem meg…

„1805. november 1.: Ma Louis sz�molni tan�tott. Fontosnak tartja, hogy be tudjunk illeszkedni a zs�km�nyteremtm�nyek vil�g�ba, csak �gy �lhetj�k t�l a k�vetkez� �vsz�zadot. Ha nincs valami h�tk�znapi munk�nk, k�nnyen felh�vjuk az emberek figyelm�t magunkra, �s akkor menek�ln�nk kell majd �jra, ahogyan New Orleans-b�l is. Ezt �n sem szeretn�m. […] M�g nek�nk, v�mp�roknak is fontos, hogy tal�ljunk egy �lland� helyet magunknak, �gy tal�n lesz valami, ami a f�ldi vil�ghoz kapcsol benn�nket. Az �r�k�s v�ndorl�s csak r��breszt minket l�tez�s�nk, �s ezzel egy�tt az eg�sz anyagi vil�g �rtelmetlens�g�re.”

Alapvet�en racion�lis ember vagyok. Nem hiszek a v�mp�rokban, sem m�s term�szetfeletti l�nyben. De erre most nem tal�ltam racion�lis magyar�zatot. A j�zan �sz cs�d�t mondott. Tov�bbolvastam…

„1805. nov […] szerencs�re �pp idej�ben siker�lt megsz�kn�nk a Chateau Laduguerr-b�l. K�nos lett volna, ha az �r�k rajtakapnak, m�g a gr�fn� �nagys�ga ott verg�dik a padl�n, saj�t v�r�t�l fuldokolva. El�sz�r �reztem magam rosszul amiatt, hogy �ln�m kellett. […] Louis saj�t tapasztalatb�l tudja, hogy �llatok v�r�n is �lhetn�nk. P�ld�ul patk�nyok�n. Fuj. Ink�bb �rzek b�ntudatot m�sok kiontott �lete miatt, mintsem hogy gusztustalan kis sz�rcsom�kat sz�vjak sz�razra. M�g a gondolatt�l is kir�z a hideg. Vagyis kir�zna, ha nem lenn�k kih�lve tizenn�gy �ve, ak�rcsak egy hulla.”

Sz�hoz. Sem. Jutok. Megsz�ntem l�tezni, teljesen �tadom magam a napl�nak…

„1805. november 12.: Ma �jabb titokra der�lt f�ny. �n sem hittem volna, hogy k�pes vagyok r�, de megt�rt�nt. �jj�sz�let�sem �ta el�sz�r s�rtam. Ironikus, hogy m�g az emberek akkor s�rnak, ha valaki meghal, �n viszont a saj�t haland�s�gomat sirattam. […] R�gebben az volt a r�geszm�m, hogy fel akartam n�ni, ak�r a t�bbiek. Sajnos ez nem lehets�ges. �n m�r soha nem leszek olyan sz�p, mint a t�bbi l�ny, �r�kre egy hat�ves test�be leszek z�rva, b�r m�r most is h�sz vagyok. M�g a hajamat sem tudom lev�gni, hisz �jran� pillanatokon bel�l, ak�rcsak a v�gott seb kezemen, mely begy�gyul r�gvest. […] h�nyszor gondoltam m�r arra, vajon mi�rt is l�tezem m�g mindig. Olyan �res a l�t, szinte m�r elviselhetetlen. Vajon mi is Isten teremtm�nyei vagyunk? Vagy az �rd�g�? �s ha l�tezik egy�ltal�n pokol, lehet-e m�g enn�l is rosszabb? Ha belegondolok, hogy �gy megy ez m�g �vsz�zadokon kereszt�l, legsz�vesebben r�gt�n holnap hajnalban kint maradn�k, hogy elevenen perzseljen meg a Nap. Ahh, a hajnalok. Ak�rcsak Louis, �n is m�lyen eltemettem magamban az utols� napfelkelt�t. Kisl�nykoromban szeg�nyek voltunk, az utc�n �lt�nk, �gy mindig l�thattam azt a halv�ny f�nyt, mely el�sz�r az �ce�n fel�l t�nd�k�lt be a szeg�nynegyedbe, mosolyt fakasztva a mindenben n�lk�l�z�k arc�ra. Most gazdagok vagyunk, f�ny�z�sben �lhet�nk. �r�kk�. M�gis odaadn�m a vil�g �sszes kincs�t az�rt, hogy ak�r szeg�nys�gben is, de feln�hessek. V�ltozhassak. L�thassam az �des Napot. […] Mennyivel szebb a r�zsa, mely elvir�gzik p�r napon bel�l, mint az a prepar�lt p�ld�ny, mely az alkimist�k polcain v�szelt �t �vsz�zadokat b�z�s folyad�kok k�zt.”

„1805. december 24.:Kedves Napl�m! T�bb mint egy h�napja nem �rtam. Elment a kedvem a l�tez�st�l, az �r�st�l, egyszer�en mindent�l. […] Eg�sz heteket a kopors�mban t�lt�ttem, mik�zben Louis gondoskodott az etet�semr�l. Azt mondj�k, minden v�mp�r el�bb-ut�bb erre a sorsra jut. Annyira k�z�mb�ss� v�lik sz�munkra a vil�g, hogy ink�bb kivonulunk bel�le. K�v�l�ll�k (jelen esetben fekv�k) lesz�nk. Azt�n egy id� ut�n (a friss v�r hi�nya miatt), m�r annyira gyeng�v� v�lunk, hogy saj�t kopors�nk fedel�t is k�ptelenek lesz�nk elmozd�tani. �s akkor kezdet�t veszi az, amit haland�k csak �gy emlegetnek: �r�k k�rhozat. […] �s m�g ann�l is ezerszer rosszabb, mint napf�nyben, v�gtelen k�nok k�zt sz�nn� �gni. […] Pedig most Kar�csony van. A szeretet �nnepe… vajon l�tezik a v�mp�rok k�r�ben is szeretet, vagy csak a sz�ks�gszer� egym�srautalts�g v�ltja ki bel�l�nk a k�t�d�st. Soha sem fogom megtudni […] Louis vett nekem egy teleszk�pot. K�l�n�s, hogy ami szabad szemmel egyforma feh�r pontnak t�nik, val�j�ban lehet nagy v�r�s folt, vagy s�rga maszat is. Tal�n ilyenek vagyunk mi v�mp�rok is. Egyesekben t�bb, m�sokban kevesebb emberi �rz�s marad az �jj�sz�let�st k�vet�en. […] Az biztos, hogy id�vel ez egyre csak cs�kken, eg�szen addig, m�g hidegv�r� (nem a legjobb sz�, mert mi mindig azok vagyunk) gyilkosokk� nem v�lunk. F�ld �s Pokol k�zt nincs t�bb� hat�r…”

Ekkor kin�ztem az �zlet ablak�n, �s l�ttam, hogy el�llt az es�. J�csk�n elment az id� az olvas�ssal, persze ford�tanom is kellett folyamatosan a sz�veget. A Nap m�r nyugodni t�rt, �gy �n is jobbnak l�ttam, ha t�vozom. Kifizettem a napl�t (csak 4 eur� volt) �s sietve indultam a busz fel�. �tk�zben meg�lltam a Szajna-parton egy nagy szomor�f�z t�v�ben, hogy megcsod�ljam a v�r�sen izz� naplement�t. Minden ok �s magyar�zat n�lk�l hirtelen a v�zbe vetettem k�l�n�s szerzem�nyem. Nem akartam megtudni, hogy hol v�gz�d�tt a t�rt�net, mennyi szenved�st kellett m�g kib�rnia szeg�ny kisl�nynak. Azzal sem akartam t�bb� foglalkozni, hogy elhiggyem-e mindezt, vagy sem. Egyszer�en csak �r�ltem annak, hogy l�thatom a naplement�t. �s annak, hogy feln�ttem. �s ha valamit rosszul csin�lok, m�g megv�ltozhatok. Ha majd elj�n az id�, el�gedetten t�vozhassak. A m�land�s�g az, ami az �letet sz�pp� teszi…

Nem cser�ln�k Claudi�val a vil�g �sszes kincs��rt sem!